Geológia és geomorfológia

A felszíni talaj geológiai összetételét tekintve a holocén üledékek az uralkodók, főként öntéshomok, homokos vályog, valamint réti vályog és agyag.

Háromféle alapvető felszínforma különböztethető meg: alacsony (folyami és mocsári-folyami) sík, löszhát, és magas (tektonikus) térszín. Morfológiája alapján a lapos síkság a tektonikus-akkumulációs felszínformák közé tartozik, míg a löszhátak és a Báni-hegység a denudációs-akkumulációs típusba tartozik (denudáció = a földfelszín lepusztulása).

A Kopácsi Rét Természeti Park (Park Prirode Kopački rit) lapos síkság, azaz sík felszín, ami a horvátországi Baranya leggyakoribb felszíntípusa (a terület 80-85%-a). A lapos síkságok a folyami és mocsári-folyami felszínmorfológiai típusba tartoznak, amelyeket itt a Duna, a Dráva, és az áradások által szállított hordalékanyag felhalmozódása alakított ki. A későbbi geológiai korszakok során létrejött felszínek a holocén és a pleisztocén alatt fejlődtek ki.

Az üledék kavicsot, homokot, homokos és agyagos vályogot, valamint folyami eredetű löszt tartalmaz. A Kopácsi rét réti és folyami jellegű lapos síkja tehát a Dráva és a Duna által hordott üledékből alakult ki.

A Kopácsi rét felszíne emellett tipikus ártéri jellegzetességekkel bír, különösképpen a park déli részén, a különleges zoológiai rezervátum területén. Itt van a terület legmélyebben fekvő része. A rezervátum szívében, ugyancsak a legmélyebb részen található a Kopácsi tó is (a mederfenék 78 m tengerszint feletti magasságban van). A Kopácsi tó, a Čonakut és a Hulovo csatornák állandóan vízborítás alatt vannak. A rezervátum egyéb területeit csak időnként, a tavaszi áradások alkalmával önti el a víz. A legtöbb tó és vízállás az egykori folyómeder maradványa. Más vízállásokat pedig a folyó romboló munkája alakított ki, a víznek az ártérről való levonulása során.

Vízrajz

A Kopácsi Rét Természeti Park legnagyobb folyóink – a Duna és a Dráva – közén, részben árvízvédett, részben az ártéren található, így a terület teljesen a folyók vizétől függ.

A két folyón kívül a terület vízhálózatát az alábbi csatornák alkotják még: Hulovo, Čonakut, Novi, Renovo vagy Pusta fok, Nađhat, Vemeljski Dunavac, Vlamint a Kopačko, a Bijelo, és a Sakadaš tavak. A tavak és vízállások nagy része valójában az egykori folyómeder maradványa, más vízállásokat pedig a folyó romboló munkája alakított ki, a víznek az ártérről való levonulása során.

A Duna ártere két fő részre osztható:

1.Jelenlegi ártér – a folyók és gátjaik között terül el;

2.Korábbi ártér – a gátak miatt, amelyek a jelenlegi ártértől elválasztották, az áradások nem voltak rá hatással.

A területet az áradások dinamikája hozza létre, s ez alakítja ki a Kopácsi rét sajátos képét.