Ez a csodálatos vízi világ már az újkőkorszaki ember számára is sokféle lehetőséget kínált. A kőrézkorból és a bronzkorból fennmaradt leletek is ezt támasztják alá, akárcsak a vaskori ember, az illírek, a kelták, a hunok és számos germán törzs által hátrahagyott leletek.

A Római Birodalom Pannonia tartományát északon a Mosoni-Duna határolta, és a népvándorlás csupán a Szigetköz peremvidékét érintette. Az eredetileg eurázsiai avarok és szlávok lakta terület számára a magyarok (Huba, Lehel és Megyer vezérek) megérkezése az ember állandó megtelepedését jelentette. Íme néhány a legrégebbi írott feljegyzéssel rendelkező településünk közül: Vének (1093), Dunakiliti, Halászi és Lipót (XIII. század).

Bár ez a víztől közrezárt világ a történelem viharos és vészes időszakai elől megmenekült, azért az embernek az életet adó Dunával vívott küzdelme folyamatos volt. A gyakori áradások a partfalak leomlását eredményezték, amitől igen nagy károk keletkeztek, és a Duna-ágak rendszere évről évre átalakult. A változó körülménykehez alkalmazkodva az itteni települések lakosai szigetről szigetre költöztek, hogy újabb feltöltött területet találjanak maguknak. A folyószabályozás ideje előtt az itteni vidékhez és a vízhez kötődően virágoztak a különféle mesterségek és szakmák. Az aranykeresők a vízi labirintus titokzatos vándorai voltak: ez a hagyományos mesterség apáról fiúra szállt. A halászokhoz hasonlóan az aranykeresők is zárt közösséget alkottak. Mindent tudtak, amit csak tudni lehetett a folyópartról, és amikor vándorlásban voltak, nádból építettek kunyhót maguknak.

Az úgynevezett „réti emberek” a mocsarakat, vizeket, ártéri erdőket járták, s a természet kincseit gyűjtögették. Csíkásztak, rákot, teknőst fogtak, madártojást, galagonyabogyót, gombát, gyógynövényféléket gyűjtöttek.

Természeti erőforrásokat tekintve a Szigetköz felbecsülhetetlen érték, hiszen Magyarország második legnagyobb ivóvízforrását jelenti. Változatos élőhelyei és vízminősége fenntartása érdekében a terület védelme létfontosságú.

Jellegzetes növény- és állatvilága, valamint szigetvilága védelme céljából 1987-ben létrehozták a Szigetközi Tájvédelmi Körzetet. Nagysága 10,127 hektár – a teljes Szigetköz mintegy 27%-a –, amelyből 1325 hektár fokozottan védett, 446 hektár pedig ex lege védelem alatt álló mocsár.