A Vaskapu vidéke csodálatos, összetett szerveződésű kultúrák központja volt, melyek jellegzetessége a halászok, vadászok és gyűjtögetők tervezett, épített települései voltak, amit Lepenski Vir kultúrának hívunk. A területen igen sok kőből, csontból, agancsból készült szerszám, és íráshoz hasonló, jelekből és számokból álló véseteket viselő kőlap került elő. A régészek először egy ősi település nyomára bukkantak sírokkal és hatalmas görgetegkövekből készült monumentális szobrokkal, az időszámításunk előtti 5000 körüli időszakból. A Lepenski Vir kultúra utolsó idejében Djerdap vidékére terjedt ki, elsősorban a Duna mentén keleti irányban, miként azt a Bansko ostrvo, Kladovska skela, Korbovsko ostrvo, Veliko ostrvo és Kula területén előkerült leletek tanúsítják.

A római hódítók eltörölhetetlen nyomot hagytak a Vaskapu vidékén azáltal, hogy utakat, hajózócsatornákat nyitottak meg és építettek a szorosban, és e hatalmas munkálatok elvégzésének tiszteletére emlékfeliratokat készítettek. A Kostol település szomszédságában található Traianus hídja is egy ilyen munka példája volt, amiről azt tartották, hogy ezer éven át a világon a leghosszabb ilyen építmény volt. A Traianus tábla a duna-jobbparti hegyek peremén vivő Traianus-hadiút építésének állít kőbe vésett emléket. A Vaskapu-szoros felett vésték a sziklába a feliratot Traianus császárnak címezve, a dákok ellen viselt hadjárata idején, i.sz. 100-103-ban, a Dunától északra. A rómaiak birodalmuk ezen részének különleges jelentőséget tulajdonítottak. A számos római emlék között Dijana különösen figyelemre méltó, mivel ez a hely volt az akkori legnagyobb és legjelentősebb erődítmény, ma pedig Golubactól to Prahovo-ig ez az egyik legjobb állapotban fennmaradt római erőd.

Szerbia egyik legjobban megőrzött középkori erődje, a Vaskapu-szoros bejáratánál található Golubac (Galambóc) vára. Ez az erődítmény különösen nagy jelentőséggel bírt, mert a Dunán és partján történő mozgást igen könnyen ellenőrizhetővé tette. Érdekesség, hogy a vár építői nem ismertek, mert az erődítmény létrehozásáról írásos emlék nem maradt fenn. Feltételezések szerint építése a XIII. században kezdődött meg. Számos legenda és hiedelem kötődik Galambóc várának építéséhez és történetéhez. Az egyik legenda szerint a vár foglya volt Elena bizánci császárné, aki a bánat és a magány elűzésére galambokat (szerbül: golubove) etetett, s Golubac vagyis Galambóc vára innen kapta nevét. Egy másik legenda úgy tartja, hogy a név egy Golubana nevű lánytól ered, aki nem kart feleségül menni egy török pasához, ezért a Duna közepén egy sziklához kötözték és halálra kínozták. A szikla neve ma Babakaj, ami török eredetű, jelentése: Babo, vezekelj.