Rusenski Lom Természeti Park és Kalimok-Brashlen Természetvédelmi Terület

A Rusenski Lom különleges megjelenését az erdők és nagy természeti értéket képviselő területek – legelők, nedves rétek és szántók – mozaikos tájképe adja. A legnagyobb arányban a lombos erdei ökoszisztéma található meg, melynek domináns fajai az ezüsthárs, a szil, a keleti gyertyán, és különböző tölgyfajok.Az öreg fák odvai a macskabagolynak, a harkályoknak és a kék galambnak nyújtanak menedéket. Az erdei fülesbagoly a varjak elhagyott fészkeibe költözik bele. Összesen 172 védett madárfaja révén a park a Natura 2000 hálózat része, fontos madárvédelmi terület.

Az orchideák családjának 16 faja található meg a park területén. A legérdekesebb és legritkább faj közöttük a sallangvirág. Különleges illatával vonzza a rovarokat, melyek beporozzák virágait. A bíboros és a majomkosbor, valamint a fehér és a kardos madársisak szintén megtalálhatók az itt élő orchideafajok között.

A parkban megtalálható 200 madárfaj egyike a dögkeselyű, mely a világ kihalással leginkább fenyegetett fajai közé tartozik. Afrikában telel, majd északra költözik, és a nyarat a Rusenski Lomban tölti.

A park jelképéül a fekete gólyát választották. Veszélyeztetett faj, mely Közép-Európában és a Duna mentén erdőkben fészkel, itt azonban sziklára rakja fészkét. A párválasztás a fekete gólyánál egy életre szól, és a szülők felváltva gondozzák fiókáikat.

A Kalimok Brashlen Természetvédelmi Területet értékes ökoszisztémák alkotják. Ilyenek az ártéri ligeterdők, melyek a Duna-szigeteken jellemzők; az folyami üledékes területek a Duna mentén; a folyómenti szikes legelők és a mezofil magasfüvű rétek.

Megtalálható e helyeken a fehér tündérrózsa, a tündérfátyol, a púpos békalencse, és a mocsári aggófű. A hólyagos torma a Duna vízgyűjtő területének bennszülött faja. Az árvizes időszakot túlélve a víz visszahúzódása után kezd fejlődni.

A védett terület ornitológiai szempontból is fontos hely, mivel a rózsás gödény és a kanalasgém itt szaporodik. Itt található a gémek legnagyobb bulgáriai fészektelepe, és néhány idős, múlt századból származó szil, fekete nyár és tölgy.

A Dunának ezen szakasza a Föld legritkább halfajainak – a tokfélék közül a vizának, a sőregtoknak, és a vágótoknak – fontos élőhelye. A dunai nyurgaponty egyike a legveszélyeztetettebb fajoknak, mely szorosan kötődik a mocsaras területek vízforgalmához.